Jzk és Jzkn sor. nyitott teherkocsik

A Jzk kocsikról, kicsit személyesebben

Két kocsit kezdtem el építeni, talán még 2021-22-ben, még kettőt idén és egy ötödiket jövőre kezdek el. Van a vasútmodellezésben egy érdekes folyamat: a modellek „elavulnak”. A makettezők számára is ismerős lehet az érzés, amikor feltűnik a modellel kapcsolatban, hogy mennyire ügyetlen is voltam…! Így történhet: fogjuk a kezünkben a modellt, és felidézzük, mit és mennyit tanultunk belőle. Elavult modell ez már, ha ma csinálnám, egész máshogy… fejlődnek a módszerek, eszközök, technikák. Épp ezért adok közre a történetet kiegészítő, számomra előnyösebbként bevált technikákról kiegészítéseket.

Felhasználói oldalról érdekes volna tudni, hogy lábjegyzetekkel, szövegbéli kiegészítésekkel [zárójelben] vagy két cikkel oldható-e meg jobban ez a nehéz feladat, értelmezhető jobban a szöveg? Mint mindig, építő jellegű kritikákat hálásan veszek a franzbahn0716@gmail.com címen.

Barbarizmus

Az átépítés alapja egy Piko Junior kocsi legyen: Hogy romos vagy tökéletes állapotú-e, oly mindegy, de készítsük fel lelkünket a borzalmas darálásra.

Tisztítsuk meg a kocsit minden külön szerelt alkatrészétől. Vegyük le a kuplungokat a fröccsöntött szegecsek megsemmisítésével, szedjük le a tetőt és az ütközőket a peronkorlátokkal együtt. A féktuskókhoz ne nyúljunk, de a kerekeket vegyük ki, gyakorlatilag csak a fröccsöntött műanyag kocsiszekrény maradjon, a csapágyakon kívül mindent szedjünk ki. Vegyünk könnyes búcsút a kocsitetőtől, annak leemelése után ugyani semmi dolgunk nem lesz már vele.

A darálás a skalpolással kezdődik, a kocsit hosszában lombfűrésszel vagy korongos kézi maróval vágjuk félbe, skalpoljuk meg, az alsó vonal az ablakok alja legyen. Fékezetlen kocsinál a peronokat is vágjuk le, nagyjából 2 mm ráhagyással (fékezett kocsinál csak egyet!!). A darabolás után derékszögre csiszolunk mindent; a kasztni tetejét először kézzel, majd sima felületre helyezett csiszolóvászonnal egyengessük el. Ez nehéz feladat, folyamatos ellenőrzést, jó szemmértéket igényel! A peroncsonkokat szintén csiszoljuk meg, 1 mm maradjon belőle. Erre kerülhet majd később mellgerenda az ütközőkkel. A kocsi oldalfalairól leborotváljuk a szegecsfejeket, majd a díszlécet is, de érdemes ehhez viszonyítva síkba csiszolni a kocsi tetejét****. Mindent mást is síkba csiszolunk, figyelve arra, hogy lehetőleg a legkevesebb anyagot csiszoljuk le. A kocsi belsejét is takarítsuk ki: egyedül a kocsiszekrény merevítésére szolgáló műanyag merevítőket hagyjuk érintetlenül, ezeket eltakarítani nagyon nagy munka lenne. Pusztításunkhoz kézimaró jól jön, gépesítés híján ekkora anyagmennyiség eltakarításához túlzottan sok munkaóra elpazarlása szükségeltetik. Ha mindezekkel végeztünk, a lukakat gitteljük el, ha gitteltünk, tegyük el kb. három hónapra pihenni a modellt. ****

Jó cím híján: építsünk kocsit!

A kocsi alvázáról takarítsuk el a WC lefolyócsövét és az akkuládát. Ezek helyére rézdrótból hajtogathatunk feszítőművet, az ábra szerint. Az első kocsin 0,4, a másodikon 1 mm vastag részdróttal dolgoztam. Ki-ki ítélje meg, melyik a szebb, véleményem szerint az 1-es drót jobban modellezi az igazi szögvasat. A meghajtogatott feszítőművet két, a hossztartókba 45 fokos szögben fúrt lukba nyomjuk (ne legyenek túl mélyek a lukak, különben nehéz lesz a drótot beléjük helyezni, 2 mm mélység elég), majd a feszítőmű két tartóbakjának 1-1 lukat fúrunk a kocsipadlóba. A bakok a feszítőmű rúdját annak hajlatában támasztják meg, a lukakat ennek megfelelően pozícionáljuk. Először beragasztjuk a rudat, majd az előre levágott bakot (=rézdrót) visszavágjuk, hogy ne nyúljon bele a kocsipadlóba. A hajtogatást a mellékelt rajzok szerint hajtsa végre a kedves olvasó. **** Hogy a bakoknak fúrt lukak és az abba szúrt rézrudak ne látszódjanak, új kocsipadló imitációt kell készítenünk: Alumínium lapot (az egyszerűség kedvéért) 2 milméterenként megkarcoljuk, ezzel imitálva a deszkázatot. Ezt, mivel nemigen lehet kiszedni, legutoljára érdemes beragasztani, a festés előtti utolsó lépés legyen ez.

A kocsiszekrény:

A kocsi oldalaira felkerülő szögvasak, préselt kocsiajtókat szintén a mellékelt rajzok méretei szerint készítsük el, a szögvasakat 1 mm vastag műa. lapból (pl. Sim-kártya kerete), a préselt ajtókat alumínium lemezből és rézdrótból.
Az ajtók alapját a négy rézdrót adja, ezek pontos méretei alapján készíthetőek el a belevaló alu lapok is. Egy megadott mératű lapba tollal vagy más tompa végű eszközzel egy nagy X-et rajzolunk, elég erősen ahhoz, hogy meghajoljon az anyag, de elég gyengéden ahhoz, hogy ne szúrjuk át. A rajzolás jó szemmértéket, egy kiszuperált tollat és egy vonalzót igénylő művelet, saját tapasztalat szerint az elkészült panelek további fél-egyszerese selejt lesz.
Az x mintás lemezt ezután körbevágjuk, (vagy, ha kell csiszoljuk stb.) majd a négy drót közé pillanatragasztóval beragasztjuk.

Kerüljenek fel a kocsi homlokára a megfelelő kiegészítők is, majd következhet a mellgerenda. Aki nálam kreatívabb, kitalálhat valamit a préselt homlokajtók jellegzetes lemezelésére -én nem tudtam. A sikeres megoldó legyen szíves megoldásait a fenti email címre megírni.

A mellgerendát a megadott méretek szerint 1,5 mm vastag alumínium vagy műanyag lapból készíthetjük el, erre ragasszuk fel az ütközőket, majd az egészet a kocsiperon csonkjára ragasztjuk pillanatragasztóval vagy acetonnal [műanyagot és az alumínium mellgerendákat házasítani nehezebb, de az alu mellgerenda strapabíróbb a műanyagnál].***** Utóbbi a műanyagot jobban megfogja. Én mindkét kocsi esetében az eredeti ütközőket használtam, de természetesen a modellhűséget szem előtt tartva bármilyen módszerrel elkészíthetőek a lökvédek.

Szólottam volt a fékes kocsiról is: ezt később még részletezem, ha eszembe jut :D

A kocsi végszerelését a kuplungokkal kezdjük, ezeket egy-egy emberes adagnyi pillanatragasztóval be tudjuk ragasztani. Ha valaki mégis kételkedne a ciano-akrillát képességeiben, javíthatja a ragasztás minőségét a ragasztandó felületek csiszolópapírral történő megcsiszolásával. Ellenőrizzük meg az összes alkatrész hiánytalan meglétét, majd teszük el a modellt érlelni néhány napra. E néhány nap oka egyszerű: ha valamit módosítanánk a modellen, vagy elfelejtettünk volna valamit, pár nap tétlenség után az ember eszébe jut. Legvégül ragasszuk be a kocsipadlót, mossuk le a modellt, és fessük le.

Részletezvén a fékes kocsit (Jzkn): nincs számottevő külömbség a fékes és a fékezetlen kocsi között, a legnagyobb külömbség a fékbódé. A fékezett kocsinál a fékbódét a bázismodell Junior kocsi egyik le nem vágott peronjára kell helyezni. Nagyobbik részben ez is préselt lemezekből épült, érdemes tehát a modellen is így cselekedni. A bódé két homlokoldalát ezért Sim-kártyából nyert műanyagból építettem fel (ez adja a szerkezeti stabilitást), a két oldalát és a tetejét pedig alumínium lapból. A vékony alu lapokat nem kell összecsiszolni a bódé sarkain, a vékony anyag okán pedig nem kell számolgatni, hogy hova esik a az oldalfal széle. Szintén kimarad így az az 1 mm, amit nem lehet rendesen beintegrálni a fal síkjába. Egy szóval: az alu-műa. kombó jobb, de bitang sok pillanatragasztót kell belenyomni. Ajtókat is alumíninumból készítettem, a kocsiszekrényen függő ajtókhoz hasonlóan ezt is mintázni kellett, igaz, ezúttal a szike felfordított pengéjével dolgoztam. A kézifék dobja egy Turán harckocsimakett öntőcsonkjából készült, a tetőt alumíniumból hengerítettem, hajtogattam rá ereszt is. Kapaszkodók rézből, lépcső és kupplung egy az egyben a bázismodellből, igény esetén cserélhető vagy fejleszthető.

Folyt. Köv.

A kocsi Festése:

Legvégül festés, feliratozás: A kocsi narancssárga és fekete színű, a határvonal a két hossztartó (lsd.: mellékelt képanyag az igazi kocsikról vagy a modellekről). A kocsi belseje fekete színű. A feliratokat fehérrel készítsük, lehetőleg matricázással, de kézzel is festhetőek, ehhez sodronyacél idegrendszer, tűhegyes ecset és biztos kezek szükségesek.

Féktelen duhajkodás

Értékelvén a modellt, ambivalens érzések forognak bennem: mennyire sikerült jól a modell, egy gyári modellel összevetve? Ha megjönnek a Tilig Kz modellek, megválaszolhatom ezt a kérdést, addig azt mondanám… lehetne jobb is, de nem rossz. Lehetne jobb, mert pl. a tengelytáv, a kocsiszekrény magassága vagy a csapágytokok nem stimmelnek, de emellett egy formavilágában kellemes, a mindennapi feladatok ellátására maximálisan alkalmas, bombabiztos modell. Kezdőknek való, „modellezőbarát”, már amennyire egy ilyen modell az lehet. Az eredeti kocsi tulajdonságai miatt akár egy Toldi harckocsi is rakománya lehetett, bár nagy összegben mernék fogadni, hogy a valóságban nem szállítottak velük harckocsikat, maximum alkatrészeket. Ezen túl persze a szokásos feladatok ellátására továbbra is alkalmas, nagy terhelhetősége okán lehetőségek végtelen tárháza nyílik meg általa. Fékes és féktelen mennyiségben féktelen verzióban is elkészíthető…:)

Fájdalmas, hogy nem ismerem a kocsisorozat pontos életpályáját, és noha legalább egy megmaradt, ennek istvántelki meglétét mindössze néhány fotó bizonyítja. Ezzel együtt szívemnek kedves modellek, mert egyszerűen elkészíthetőek, szépek és persze bombabiztosak is egyben.

Nem szólottam az árról. A bázismodell ára igen baráti, (500-2000 Frt, állapottól függően), könnyű beszerezni és kellemes a tudat, hogy egy esetleges hiba esetén az anyagi kár méretétől nem kell két biztosítótársaságnak kivonulnia az országból… Ezt persze megdobhatja a festékek, szerszámok, beépített anyagok ára, de ez még így is viszonylag barátinak mondható -és ezeket modellezői pályafutásunk legvégéig fogjuk használni.

Összességében e modellt elkészíteni annak ajánlanám, aki egy szép, viszonylag egyszerű és könnyen elkészíthető, pénztárcabarát modellre vágyik, vagy kezdő a hobbiban, esetleg Ep. II-es flottáját bővítené ki.